Korra reggelre viradt Spártába. Egy 15 - 17 év körüli lány a folyóparton ruhát mosott. Közbe pedig egy valamivel idősebb fiú próbálta észhez téríteni hogy neki ilyenkor nem ruhát kell mosni.
- Lilu hagyd már abba!
- Nem Achilleus anya beteg meg kell csinálnom helyette
- Majd az húgod megcsinálja! Gyere már párbajozni!
- Nem Pilleus nem fog helyettem dolgozni tudod hogy folyton azzal a....Pa..Paris nevűvel van együtt.
- Te meg velem legyél.
- Oh igen? - nézett fel mérgesen Lilu - Akkor csináld te helyettem. Szerbusz
- Lilu!
- Haggyál - Lilu berohant egy kicsi sátorba.
- A fene! Már megint.
- Mi van Achilleus?
Achilleus a hang irányába fordult. Pilleus és Paris jöttek felé.
- ááá semmi
- Megint felkapta a vízet? - kérdezte Paris
- Valami olyasmi... - válaszolt Achilleus.
- Hát mit mondtál neki? - faggata Pilleus
- Csak azt akartam hogy eljöjjön velem párbajozni....
- PÁRBAJOZNI? - kérdezte egyszerre a két szerelmes
- Mért...mi a baj vele...
- Achilleus drága barátom....a lányok nem párbajozni akarnak a fiúval hanem beszélgetni jobban megismerni szeretettre vágynak...
- Oh drágám milyen okos vagy. - mondta Pilleus elolvadva
- Na látod
- Áh nekem ez nem menne.
- Azért próbáld meg...mondjuk hívd el holnap a partra beszélgetni...- tanácsolta Pilleus
- Na jó...nem bánnom - vonta meg a vállát Achilleus
                                     ♥ 
Másnap este 9:00
- Öh...eljönnél velem...eljönnél ....ÁÁHH ez nekem nem megy - Achilleus Liluék sátra előtt járkált.
Hirtelen a sátorból kilépett Lilu
- Mit akarsz hogy mennyek veled párbajozni? - érdeklődött Lilu
- Öhh... - Achilleus megdermedt - Nem jönnél el velem a tópartra sétálni
Lilu meglepődött ugyan de...
- Nem bánnom....várj itt.
Lilu vissza ment a sátorba. Achilleus időközbe fülig pirult. És ezt suttogta: KÖSZÖNÖM!
Lilu kilépett a sátorból.Achilleusnak elállt a lélegzette. Lilun egy gyönyörű fehér ruha volt mely leért a földig. Vállát semmi nem takarta.
- Huha...nagyon...khh...szép vagy. - mondta Achilleus
- Na ilyet is hallok tőled.Köszönöm.
- Nem fogsz fázni?
- Nem vagyok én olyan lány.
- Igaz. Mehetünk?
- Természetes....
♥
Lilu és Achilleus nagyon sokat nevettek azon az estén. Achilleus kiskori emlékeiről mesélt Lilunak.
- Szóval ilyen volt Paris? - nevette el magát Lilu
- Nem is tudod mennyire....
Lilu és Achilleus leültek a homokos part részre és ott beszélgettek tovább..
- Végre megismertem a nyugodt és vicces énned - szólt Lilu - Örülök hogy ilyen jó barátom vagy.
- Nem lehetne több barátságnál? - kérdezte szégyelősen Achilleus.
Lilu levette a tekintetét a szikláról és Achilleusra nézett.
- Ezt komolyan mondod?
- Jaj ne haragudj - Achilleus tégla vörös lett - Nem akartalak megbántani én csa....
- Ccsss! Nem bántottál meg csak meglepődtem...tudod azt hittem azt gondolod rólam hogy csak egy tárgy vagyok. De láttom hogy nem....
- Lilu szeretlek és ez mindig is így volt.
Achilleus oda hajolt Liluhoz és gyengéden megcsókolta a száját...Lilu visszacsókolt...És ekkor.
- Ne haragudj! Achilleus mennem kell - Lilu felkelt és sírva elrohant.
- Lilu.
                                      ♥
1 nappal később:
- Szia Pilleus. -köszönt Achilleus
- Szia. Bent vár - mutatott a sátor felé.
- Kösz - Achilleus bement a sátorba. Lilu a földön térdelt és egy papirus volt a kezébe. - Szia!Eltudtad olvasni?
- Igen - szipogta Lilu - bár ne tudtam volna...Achilleus 8 évre el kell menned egy kiképző táborba....
- Micsoda? - Achilleus nem hitt a fülének.
- Úgy sajnálom! - Lilu Achilleus nyakába borult....
- Istenem...ne

                                      ♥
8 évvel később Achilleus sátra:
Achilleus sátra előtt állt és a múlton gondolkodott. A lányt akit szeretett és még ma is szerett.
- Achilleus úr!
Achilleus megfordult Corantirus volt a szolgája.
- Mit akarsz?
Achilleus mióta elvállt Lilutól egy komor és szerencsétlen ember lett.
- Meghozták a mai lányt.
- Hozzák be a sátorba - Achilleus megfordult és bement a sátorba.
Nem várt öt percet se mikor belöktek egy lányt a sátorba. A keze meg volt bilincselve arca könnyben úszott. Fekete hosszú haja leért a földig. Pont Achilleus lába előtt térdelt.
- Kellj fel... - mondta Achilleus
A lány nagy nehezen felkelt. Arcán egy hatalmas vágás volt. Egy fehér tépett ruha volt rajta. A vállát semmi nem takarta.Achilleus végig mérte a lányt majd ágyához sétált és leült.
- Hol születtél?
A lány értetlenül nézett Achilleusra
- Itt Spártában. De miért kérdezi?
- Itt csak én kérdezek te felelsz. Ismertél Lilu nevű lányt?
- Az én nevem is Lilu de rajtam kivül nem tudom hogy van - e itt még Lilu nevű lány.
Achilleus intett a lánynak hogy menjen oda hozzá.
- Honnét szerezted az arcodon a sebet?
- A katonák csinálták ezt velem. - a lány végig a földet nézte.
- Mikor?
- Nem régen.
- Tehát a neved Lilu... - tért el a témáról Achilleus.
- Igen...
- Mesélj egy szép emléket az életedből.
- Hát....az a nap amikor megismertem egy Achilleus nevű fiút...az elején olyan játékos volt...aztán mikor végre rá került a sor hogy elmondjuk egymásnak mit érzünk én gyáva voltam és elszaladtam....életem legro...uram jól van? - Lilu Achilleusra nézett aki időközben elkezdet sírni örömében - Valami baj van?
- Lilu hát nem ismersz meg? Én vagyok Achilleus.
Lilu szeme elkerekedet és amilyen gyorsan csak tudot felpattant az ágyról.
- Mi baj?-kérdezt és Lilu után ment
Lilu hátrált megbotlott egy kőbe de szerencsére Achilleus elkapta.
- Haggy békén! - kiáltott Lilu - Fogalmad sincs róla mennyit szenvedtem az alatt a nyolc év alatt! Anyám meghalt a húgom Trójába hajozott egy szóval egyedül maradtam. Ez alatt az idő alatt megereszőkaltok meggyaláztak a nép előtt és 50-szer megkorbácsoltak. Ezek után végig kellett hallgatnom azt a hírt hogy téged véletlenül megöltek. De ez még semmi eladtak egy rabszolga kereskedőnek és te megvettél. Azóta 5000 nővel ágyba bújtál és eszedbe sem volt megkeresni. - Lilu szeméből záporozni kezdtek a könyvet
- Jaj Lilu én nem tudtam.... - Achilleus átölelte Lilut majd gyengéden elkezdte a nyakát csókolgatni. Lilu hagyta. Mert végre egyszer érezte hogy valaki szereti...vagy talán ez nem volt igaz?